Manu Chao egyszer Kolumbiában turnézott egy cirkuszi társulattal, és egyszerre tárgyalt a kormánycsapatokkal, lázadó gerillákkal, és drogcsempészekkel – akkor azt írták, ez „nem is rock’n’roll-turnéhoz hasonlít, inkább Napóleon visszavonulására Moszkva alól”. Mert Manu Chao így dolgozik: mindent másképpen csinál. Több millió lemezt eladó rocksztár, aki inkább a barátainál alszik a padlón, és nem ötcsillagos szállodákban; antiglobalizációs aktivista, aki a prostituáltak jogaiért küzdőkkel barátkozik Madridban, vagy a zapatista vezetővel, Marcos alparancsnokkal Chiapas-ban; visszahúzódó remete, aki otthonosan mozog a latin-amerikai színpadok százezres közönsége előtt is.

A Clandestino írása 5 évig tartott: Peter Culshaw eddig követte Manut szerte a világon – Barcelonában, New Yorkban ivott vele bárokban, az utolsó pillanatban meghívták egy jótékonysági koncertre a Szahara közepén álló menekülttáborba, Mexikóban a drogbandák rémtettei miatt elmaradt koncertekre, vagy Buenos Aires-be, ahol Manu egy elmegyógyintézet lakóival készített közös lemezt. A végeredmény: a valaha írt egyik legérdekfeszítőbb zenész-életrajz!